DOLHAI LAJOS REKTOR TANÉVZÁRÓ BESZÉDE, 2022



Az Egri Hittudományi Főiskolán és a hozzátartozó két Papnevelő Intézetben a tanévzáró ünnepség olyan, mint a Szilveszteri hálaadás. Nemcsak azért, mert néhány perc múlva elénekeljük egyházunk hivatalos hálaadó imádságát a Te Deumot, hanem azért is, mert a Szilveszterihez hasonló érzések és gondolatok vannak jelen a lelkünkben.

Mindenekelőtt Istennek legyen hála, a pandémia őszi és tavaszi 4. és 5. hulláma sem akadályozott bennünket a munkában, a papságra való felkészülésben. Örülünk annak, hogy véget ért a vizsgaidőszak, befejeződött a második félév, de az is természetes dolog, hogy visszatekintünk a most befejezett tanévre. Visszagondolunk arra, hogy mi minden történt velünk az elmúlt tanévben: Emlékezünk örömeinkre és bánatainkra, sikereinkre és kudarcainkra.

Egy Hittudományi Főiskolán nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mindaz, ami történt velünk, ahhoz Istennek is köze van: az Isten akarata és tudta nélkül semmi sem történik az életünkben:

Lehet, hogy nem  úgy sikerült minden ebben az évben, ahogyan szerettük volna, de mégis nekünk is valahogyan úgy kellene gondolkodunk, mint Mécs Lászlónak, a  papköltőnek, aki az egyik versében így fogalmazott:

„Úristen add, hogy ne hánytorgassam, amit adtam,

Hanem, Mint éj a napra, szakadatlan,

Csak arra gondoljak, amit kaptam”

Ezen bevezető gondolatok jegyében megnyitom tanévzáró ünnepségünket. 

Megkülönböztetett tisztelettel és Szeretettel köszöntöm Érsek atyát, Főiskolánk és Szemináriumaink fenntartóját. Őszintén örülünk annak, hogy Ficzek László helynök Úr is részt vesznek a szemináriumi Te Deumon. 

Isten hozta közénk Dr. Pajtókné dr. Tari Ilonát, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorát. Hallgatóinknak szeretném elmondani, hogy az elmúlt évtizedekben is együttműködött már Eger két felsőoktatási intézménye, de tavaly augusztus hónap óta a kapcsolatunk lényegileg és minőségileg megváltozott. Az ok és a magyarázat: ugyanaz a Fenntartónk, vagy azt is mondhatnám ugyanaz a gazdánk: az Egri Főegyházmegye. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka az, hogy március 29-én, a Kármelita kolostorban Érsek atya írta alá az EKKE és az EGHF hosszú távú, hatéves szerződését a Magyar Kormány képviselőivel. 

Nyilvánvaló, hogy ennek az új típusú kapcsolatnak vannak más jelei is. Az elmúlt tanévben tanáraink tanították a Liceumban „A keresztény világvallás alapjai” című tantárgyat, azután folyamatban van a kántor szak közös akkreditálása és indítása. És ez még csak a kezdet! Az Egri Hittudományi Főiskola vállalja, sőt hivatásának tekinti, hogy segíti az egyetemet abban, hogy a keresztény értékek egyre jobban megjelenjenek az oktatásban és a kutatásban. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy június 2-án Pedagógia és kereszténység címmel tudományos konferencia volt az egyetemen, amelynek szervezésében mi is részt vettünk: Racs Csaba és Juhász Attila tanár atyák is tartottak előadást.

Azután köszöntöm a kedves kollégákat, az elöljáró és tanár atyákat, és ezúton is köszönetet mondok éves munkájukért. Kiemelten is köszöntöm 6 diakónusunkat, akik befejezték tanulmányaikat, és a lelkigyakorlat elvégzése után holnapután pappá szentelődnek. A tanév végén köszöntöm kispapjainkat is, akik a vizsgaidőszak után már várják a megérdemelt nyári pihenést.

         1) BESZÁMOLÓ

Mint a főiskola rektora kötelességemnek érzem, hogy beszámoljak röviden az elmúlt tanév legfontosabb történéseiről és eredményeiről.

Talán még emlékszünk rá, hogy az új tanév közvetlenül az 52. Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetes napjai után kezdődött. Az eucharisztikus kongresszus, az egyhetes ünneplés, a Szentatyával, az „élő Péterrel” való találkozás, az ünnepi élmények, a kapott kegyelmek megerősítettek bennünket hitünkben és papi hivatásunkban. 

a)   Néhány számadatot is szeretnék mondani.

A tanévet 112 hallgatóval kezdtük meg. A hallgatók közül csak 25-en voltak a kispapok, a világi krisztushívők közül 27 fő kakéta-lelkipásztori munkatárs alapszakon (BA), 49-an pedig hittanár nevelő mesterszakon (MA), végeztek teológiai tanulmányokat. 11 gyakorló pedagógust tanítottunk a két féléves felsőfokú hitoktatói szakirányú továbbképzésen.

– Sajnos, tovább csökkent a Szemináriumainkban lakó kispapok száma, de Istennek legyen hála Kispapjaink közül 6-an fejezték be tanulmányaikat és kérik a pappá szentelésüket. Örülünk annak, hogy 2 fő kivételével mindnyájan bakkalaureátusi diplomát is kapnak, ami lehetőséget biztosít számukra, hogy a későbbiekben Budapesten vagy Rómában további tudományos teológiai fokozatokat is szerezzenek.  Katekéta alapszakon 12-en tesznek záróvizsgát, a hittanár-nevelő mesterszakon pedig 7-en fognak diplomát kapni a július 2-i diplomaosztó ünnepségen

A tanulmányi eredményekről szólva kihirdetem, hogy az első félévben Czárán Bálint 5, Németh Mihály 4,9 , Urych Lukasz 4,8 átlaggal ért el a legjobb eredményt.  A második félévben a legjobb eredmények: Czáránt Bálint és Urych Lukasz 4,9, Csajbók Gábornak pedig 4,7 volt az átlaga.

b)   NEM VOLT JELLEGTELEN EZ A TANÉV SEM. Kissé szomorúan kezdtük az évet, mert Érseki Papnevelő Intézetben nem volt új, első éves kispap. A Szeminárium történelmi épületének felújítása tovább folytatódott. A Foglár utcában új prefektussal kezdtük az évet.// Ebben a tanévben már nem maradt el az Országos Kispaptalálkozó és a tavaszi tanulmányi kirándulás sem. A tanár atyák és a kispapok is részt vettek az egyházmegyei szinodális folyamatban. Bennünket is meghallgattak Mi is elmondhattuk a véleményünket Egyházunk jelenével és jövőjével kapcsolatban. Reméljük, hogy a mi véleményünk is valamilyen formában megjelenik abban a dokumentumban, amit a helyi egyház, a Magyar Katolikus Egyház elküld majd Rómába. Kispapjaink a lelkipásztori hétvégéken meglátogathatták a plébániákat, hogy megismerjék a papok és az egyházközségek életét. Túl vagyunk a parlamenti választáson, és hivatalban maradt az a kormány, amely megnyugtató módon biztosítja az egyházi felsőoktatási intézmények anyagi támogatását.  Istennek legyen hála sem a világjárvány sem az ukrajnai háború nem akadályozott bennünket a munkában és a papságra való felkészülésben. 

c)   A szomszédunkban folyó háború bánt és elszomorít bennünket, mert ártatlan emberek is meghalnak a háborúban. Nyilvánvaló, hogy mi csak egyet tehetünk: imádkozunk a világ békéjéért! A békét elősegítő nagy döntések a világ vezetőinek a kezében vannak, de mi is imádkozunk azért, hogy a politikusok keressék a békés megoldásokat, mert a háborúból semmi jó nem származik, annak az emberek szinte száz százalékban csak kárvallottjai. Mi, akik itt vagyunk, hittel valljuk, hogy a béke Isten ajándéka és a mi jó szándékú törekvéseinknek a gyümölcse. 

Isten ajándéka, amit búcsúbeszédében a megváltó Jézus megígért nekünk, amikor azt mondta: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Nyilvánvaló, az a békesség, amit Ő kínál, az nem valami, amit a tárgyaló politikusok hoznak létre, hanem valaki. Nem egy meghatározhatatlan állapot, hanem tulajdonképpen egy személy, Jézus személye. Erre utal Ady Endre is az egyik versében: „Uram, háborúból jövök én, mindennek vége, békíts ki Magaddal s magammal, hiszen Te vagy a Béke” (Ady Endre, Imádság háború után). Azután, gondoljunk arra, hogy Jézus a Nyolc boldogságban azt mondja: „Boldogok a békességszerzők, őket Isten fiainak fogják hívni.”

A régi latin közmondás azt mondja: Si vis pacem, para bellum.”- ha békét akarsz, akkor készülj a háborúra” Igen, a világ így gondolja a békét. Mi pedig azt mondjuk, ha békét akarunk, akkor először a saját szívünkben kell megteremteni békét, és azt tovább kell adnunk, ott ahol élünk.

4Elérkeztünk a 2021/2022. tanév végére, néhány perc múlva hálát adunk Isten minden kegyelméért.

De mielőtt bezárjuk a tanévet, feladatom az is, hogy pappá szentelendő, végzős hallatóinkatelbúcsúztassam és ünnepélyesen átadjam nekik a diplomát. 

a)           Az oklevél sok mindenre emlékeztet benneteket. Például az itt eltöltött hat esztendőre, azután a 11 vizsgaidőszakra, a 120- 140 vizsgára, a 47 tantárgyra, amivel az évek során megismerkedtetek.

Azután a szemináriumi évekre, arra a sajátos életformára, amely segített benneteket a papság felé vezető úton. A napi rendre, a reggeli szentmisékre, a kápolnai egyéni és közös imádságokra, amelyek a kevésbé vallásos vagy vallástalan emberek számára érthetetlenek, de mi tudjuk, hogy pappá formálódás nélkülözhetetlen eszközei. Valószínű, hogy a szabadidős programokra, a mikulás és farsangi ünnepségekre is szívesen fogtok emlékezni. Nyilvánvaló, a belvárosi sétákat, a cukrászdai süteményeket, és a Sike pincészet borait sem lehet és kell elfelejteni.

b)   Kedves Kispapok!

Sokszor szoktam mondani, hogy „az imádság törvénye, a hit törvénye”. Egyházunk hivatalos imádságai is emlékeztetnek bennünket hitünk igazságaira. Ezt látjuk a papszentelés szertatásában is, annak régi és új formájában is. 

A püspök a szertartás kezdetén 5 kérdés segítségével megkérdezi a jelölteket a szándékukról.  A jelöltek röviden az „akarom”, latinul: a volo szóval válaszolnak. Régebben, a középkorban több kérdés is volt, a trentói zsinat utáni liturgiában pedig nem voltak kérdések. A válasz mindig a volo volt, rövidebb vagy hosszabb formában.

A liturgia történészek szerint VI. Kelemen pápa (1342-1352), aki a 14. században vezette az egyházat, új kérdéseket és válaszokat készített. Az ő szövege nem került bele a liturgiába, de a lelkiségi könyvek gyakran szokták emlegetni. Figyelemre méltó, hogy nála a kérdések és a válaszok is kifejezetten nem az Egyház, hanem Jézus szolgálatára vonatkoznak, és a püspök nem az Egyház, hanem Jézus nevében teszi fel a kérdéseket.

 Tanulságos számotokra és számunkra, az itt maradó kispapok számára is ez a középkori négy volo, ez a négy akarom

amelyben egy-egy „Q” betűvel kezdődő kötőszó vagy határozó szó a papi élet és szolgálat egy-egy jellegzetességére emlékeztetnek bennünket. 

A négy fontos szó: quidquid, quia, quomodo, quamdiú.

1.Volo quidquid vis.= akarom, amit csak akarsz.

A szentelendő azt ígéri, hogy Jézusom mindazt akarom, amit akarsz tőlem papi életem során. Válogatás nélkül mindig igen-t mondok az akaratodra.

2. Volo quia vis.= Akarom, mert Te akarod

Jézusom a Te kedvedért, az irántad való szeretetből akarom vállalni a papi minden feladatát: mindent megteszek Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére.

3. Volo quomodo vis. = Akarom, ahogyan akarod.

Jézus akarom a papságot, a papi szolgálatot, ahogyan Te akarod, vagyis a körülményektől függetlenül.

4. Volo quamdiú vis = akarom, ameddig akarod. 

Ez a válasz a meddig kérdésre válaszol. Egész életünket Isten és az Egyház szolgálatára akarjuk szentelni, de nem tudjuk, hogy meddig szolgálhatunk az Úr szőlőjében. Papi életünknek ezt a sajátosságát is Jézusra, a jó Pásztorra bízzuk.

Azt hiszem, hogy érdemes ezt a négy mondatot, ezt a négy ígéretet megjegyezni, 

és imádkozni azért, hogy a Szentlélek kegyelme segítsen benneteket és bennünket, hogy, amit ígértünk, azt teljesíteni is tudjuk.

MOST KÉREM A DIÁKONUS TESTVÉREKET, HOGY LÉPJENEK elő A DIPLOMÁK ÉS AZ ABSZOLUTÓRIUMOK ÁTVÉTELÉRE. 

4)  A diplomák átadása után szeretném bejelenteni, hogy főiskolánk tanári kara ismét döntött aPro Seminario Agriensi kitüntető emlékérem adományozásáról.  Ebben az évben ezt a kitüntetést Szabó József spirituális atya kapja, aki 16 éve az Egri Szeminárium spirituálisa. Az elmúlt években azok a tanár atyák kaptak ilyen kitüntetést, akik legalább már 25 éve tanítanak. A korábbi spirituálisoktól többször is hallottam, hogy a spirituális évei duplán számítanak. 

Nyilvánvalóan azért, mert az ő feladata a legfontosabb és legnehezebb a Papnevelő Intézetben. A spirituális a kispapok lelki atyja, a kispapok lelki életének és hivatásának legfőbb gondozója. Ő mutatja be mindennap a szentmisét a kápolnában, tanítja a kispapokat imádkozni, elmélkedni, a gyóntatás és a lelki vezetés által személyesen is segíti a kispapokat az önnevelés folyamatában. Nem véletlen tehát, hogy a Pastores dabo vobis posztszinodális dokumentum 66. pontja külön és részletesen foglalkozik a spirituális személyével és feladataival.

Amióta pap vagyok, vagyis az elmúlt 45 évben 3 spirituálisa volt az Egri Szemináriumnak. A szemináriumi életforma nem sokat változott, de a spirituálistól függően változott a Ház lelkisége. Mindegyik spirituális hozott valami új lelkiséget a Szemináriumba. A jelenlegi spirituálisnak köszönhetjük például a lectio divina megtanítását, és a rendszeres esti szentségimádást. Azután azt is megtanultuk tőle, hogy az intenzív lelki életnek és az Istennel való kapcsolatnak vannak pszichológiai vonatkozásai. Volt olyan időszak, amikor a lelkiélet Szentlelkes vonatkozását hangsúlyozta és buzdította a kispapokat a Szentlélek Szeminárium elvégzésére. A közelmúltban pedig a gonosz lélek elleni küzdelem jegyében bevezette a szentmise végéhez kapcsolódó Szent Mihály imádságot és lelkiséget. Azt hiszem, hogy a legnagyobb érdeme az, hogy a negatív tapasztalatok ellenére sem veszítette el soha buzgóságát és lelkesedését.

Mindezt köszönjük Neked Spiri Atya!

AZ 2021/ 2022. TANÉVET ÜNNEPÉLYESEN EZENNEL BEZÁROM.

KELLEMES NYARAT, JÓ PIHENÉST KIVÁNOK!

VISZONTLÁTÁSRA 2022. SZEPTEMBER 11-én!