DOLHAI LAJOS REKTOR TANÉVZÁRÓ BESZÉDE



1) TE Deum-os ünnepségünk kezdetén az elvégzett munka örömével, a befejezett munka jóleső érzésével, és szeretettel köszöntöm a kedves jelenlévőket.

Hálaadó énekünk kápolnai eléneklése előtt egy kis tanévzáró és diplomaosztó ünnepségre jöttünk össze a Szeminárium dísztermébe, de mindnyájan tudjuk is és érezzük is, hogy számunkra az igazi tanévzáró és diplomaosztó ünnepség a papszentelés, hiszen intézményünk első és legfontosabb célja, hogy papokat adjon az Egyház szolgálatára. 

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindenekelőtt a főiskolánkat és a szemináriumainkat fenntartó Egri Főegyházmegye Főpásztorát, Érsek atyánkat, azutána kedves vendégeket, az elöljáró és tanár atyákat, és a teológus hallgatókat.

Külön kiemelten köszöntöm Dr Liptai Kálmán rektor urat, az Eszterházy Károly Egyetem Rektorát, aki megtisztel bennünket jelenlétével. 

Feltétlenül köszöntenem kell Buda Péter atyát, az Érseki Papnevelő Intézet rektorát, és, Michal Myszinski atyát, a Redemptoris Mater Szeminárium rektorát, mégpedig azért, mert a főiskola legfontosabb hallgatói: a két szemináriumnak a növendékei.

Őszintén örülünk annak, hogy Ficzek Lászlóhelynök Úr,Homa János, a szomszédos Szent József kollégium igazgatója, és a Szent István Rádió és Televízió is részt vesz a szemináriumi Te Deumon.

2) TANQUREYévszázadokon át használt ascetica-misztikája szerint a hálátlan embernek tulajdonképpen két bűne is van:

Az egyik az, hogy nem látja be, hogy mennyi minden köszönhet Istennek és az embereknek. A másik pedig az, hogy nincs benne elég alázat, hogy megköszönje a Gondviselő Istennek és az embereknek mindazt, amit kapott.

Mi, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet tanárai és hallgatói nem szeretnénk a hálátlanság bűnébe esni. Éppen ezért a tanévzáró ünnepség első részében, itt az Aloysianumban visszatekintünk az elmúlt tanévre, összegezzük a tanév eredményeit, kiosztjuk végzőseinknek a diplomát, majd pedig átvonulunk a kápolnába a Te Deum eléneklésére.

Talán lehet, hogy nem minden úgy sikerült a tanévben, mint ahogyan szerettük volna, de mégsem lehetünk teljesen elégedetlenek. Nekünk is valahogyan úgy kellene gondolkodnunk, mint Mécs Lászlónak, a 20. század egyik ismert papköltőjének, aki az egyik versében imádságos lelkülettel így fogalmaz: „

„Úristen, add, hogy ne hánytorgassam, amit adtam,

Hanem mint éj a napra, szakadatlan,

Szüntelen csak arra gondoljak, amit kaptam”

Egy másik költő, Pilinszky János, pedig a maga módján, lapidáris tömörséggel a hálaadás fontosságára emlékeztet bennünket, amikkor így fogalmaz:az ember itt kevés a szeretetre, Elég, ha hálás legbelül, ezért-azért, egyszóval mindenért”.

A versekhez kapcsolódóan csak néhány tényt és néhány gondolatot szeretnék most szóvá tenni, és azt is csak azért, hogy ráhangoljam a kedves jelenlevőket a hálaadásra.

3) Ha csak röviden is, de érdemes visszatekintenünk az elmúlt tanév legfontosabb eseményeire és eredményeire.

a) Az Egri Hittudományi Főiskolának 154 hallgatója volt az elmúlt tanévben. 

A mai napon 3 kispap kap teológus-lelkész diplomát, Június 23-án pedig 4 fő kateketika-lelkipásztori munkatárs (BA) oklevelet, 15 személy kap hittanár-nevelő mesterszakos diplomát, és az idei tanévben 19 pedagógus kap oklevelet arról, hogy elvégezte hitoktatói felsőfokú szakirányú továbbképzést.

b) Az év eseményeibőlkiemelésre méltó az őszi éves nagy-lelkigyakorlat, amit Dr. Gável Henrik Budapest-albertfalvai plébános vezetett, azután a lelkigyakorlat fontos végén esemény volt a beöltözés és az avatások.     Szeptember végén a Hittudományi Főiskola és a Szeminárium rektorai két teológiai tanár kíséretében meglátogatta kassai szemináriumotés a Rózsahegyi Katolikus egyetem kassai Teológiai Karát. És emlékszünk rá, hogy a kassai elöljárók ezt a látogatást, már tavaly decemberben viszonozták.

Az idén is megtartottuk a teológiai napotaz alapító Telekessy püspökre emlékezve, a szokott módon egy tanári előadással és a legjobb szemináriumi dolgozatok bemutatásával.

Március 10-én került megrendezésre az Országos Kispaptalálkozó Szegeden, amelyen a szokott módon mi is részt vettünk.

Az éves tanulmányi kirándulás keretében kispapjaink részt vettek Brenner János szombathelyi egyházmegyés pap boldoggá-avatásán, amely nagy lelki élmény a résztvevők számára.

A Redemptoris Mater szeminárium növendékei pedig május 5-én Rómába zarándokoltak, hogy Ferenc pápával együtt megünnepeljék a Neokatumenális út elindulásának 50. évfordulóját.

Felejthetetlen emlék marad számunkra Charles Gabriel Palmer Buckle ghánai érseklátogatása. A közös szentmise után egy nagyon érdekes előadást tartott nekünk Afrikáról, az afrikai katolikus egyház életéről. Ha mást, remélhetőleg legalább azt megjegyeztük, hogy „Afrikában van idő az Istenre”. 

Megünnepeltük érsek atya püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Őszintén örültünk Szabó József spirituális atya kanonoki kinevezésének. Megrendeztük a szeminárium nyílt napot a papság iránt érdeklődők számára. Kispapjaink aktívan közreműködtek az egyházmegyei ministráns találkozó a világi munkatársak találkozójának lebonyolításában

A nagy események mellett az egyszerű munkás hétköznapok és ünnepi alkalmak váltogatták egymást. Természetesen voltak skabellumok, vizsgák, szigorlatok és szeminárium dolgozatok. A hagyományokat követve volt Mikulás és farsang, még két közös pincelátogatást és beiktattunk a közös programok közé. A hivatás vasárnap mellett két lelkipásztori hétvégeis volt, ami segít bennünket abban, hogy reálisan lássuk a papi hivatás konkrét megvalósulását a mai magyar valóságban.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a papnevelés minden dimenzióját fontosnak tartottuk: az értelmi képzés mellett a lelki nevelés és a pasztorális képzés is kellő mértékben jelen volt. 

c) A tanulmányi eredményekről szólva kihirdetem, hogy az első félévben 5-en érték el kitűnő tanulmányi átlagot: Csapó Márton és Osztie Balázs első évesek, Pintér Bálint, Resch András, Resch Tamás ötödévesek, a második félévben 7 kispap szerzett minden tantárgyból jeles eredményt: Csapó Márton, Osztie Balázs és Török Zoltán első évesek, Péter Vilmos másod éves, és Bógár Zsolt, Pintér Bálint és Resch András V.éves diakonanduszok.

Veres Árpád atya több évtizedes vicerektori tevékenységére emlékezve megalapítottuk és először ki adtuk a VERES ÁRPÁD kiválósági ösztöndíjat, amit Bógár Zsolt kapott kiváló tanulmányi eredményei és közösségi munkájának elismeréseképpen.

4) AZ ÉVVÉGE összegzésre, értékelésre késztet bennünket. Az a véleményem, s remélem, hogy nem tévedek: nyugodt, békés, kiegyensúlyozott tanévet hagyhatunk magunk mögött. Nyugodtan mondhatom, hogy ebben az évben, semmi rendkívüli esemény nem történt az intézményünkben. 

A főiskola is és a szeminárium is biztosította a komoly munka és lelki élet tárgyi és személyi feltételeit. A lehetősége mindenkinek megvolt arra, hogy tanuljon, imádkozzon, és egy komolyabb, intenzívebb lelki életet éljen. A tanári konferencia véleménye szerint az eredményt az osztályzatok eléggé jól tükrözik. 

Remélhetőleg a tanév végén nemcsak az indexbe írt jegyeket nézegetjük, hanem mindnyájan értékeljük a saját teljesítményünket.  Mert minden tanév végén megkérdezhetjük magunktól, hogy mit fejlődtünk az elmúlt év során. Gyarapodtunk-e azokban az ismeretekben, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mai világban hatékonyan hirdessük Jézus Krisztus evangéliumát Tökéletesedett-e az Istennel való kapcsolatunk az elmúlt év során, erősödött-e a hivatástudatunk és elkötelezettségünk. 

Egy régi szép kifejezéssel élve: valóban közelebb jutottunk-e a szentelési oltárhoz?Mert nem elég az, hogy megtanuljuk a filozófia órákon az arisztotelészi és skolasztikus filozófia klasszikus fogalompárját, az actus-potencia alapelvet, amely szerint minden létező jellemző, hogy van benne megvalósultság, de van bennük még potencialitás, képességiség is. Legalább ilyenkor reflektáljunk arra, hogy a bennünk lévő képességek vajon mennyire aktualizálódtak: többek, jobbak lettünk-e teológiai tanulmányainknak köszönhetően.

Minden sikeresen elvégzett tanév érték, mert az életünk nem csupán kellemesen eltöltött órákból és napokból áll, hanem tart egy nagy cél felé. A közelebbi célok mellett ne feledkezünk meg a végső célunkról sem, ez a cél pedig az üdvösség. Minden földi eredmény akkor értékes, ha gyarapít minket Isten és az emberek iránti szeretetben, ha közelebb visz bennünket végső célunkhoz. Gondoljunk csak a szeretet himnuszbefejező részére: „legyen bár olyan hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”.

5)  SUMMA SUMMARUM: Van tehát miért hálát adnunk! Egyénileg is, és mint intézmény is hálásak vagyunk a gondviselő Istennek és köszönetet mondunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy gondtalanul tanulhattunk, imádkozhattunk és készülhettünk Istentől kapott hivatásunkra.

Nem is olyan régen a Corriere della Seracímű olasz napilap egyik hétvégi mellékletében olvastam, hogy nyelvészek 10 különböző ország és nyelv vizsgálata illetve, a hétköznapi közbeszédek magnófelvételealapján azt állapították meg, hogy az angolok mondják leggyakrabban, hogy köszönöm. A második helyen az olaszok állnak: ők is gyakran és szívesen mondják: grazie. Azt is leírta ez a tanulmány, hogy Equadorban él egy „Csakki” nevű népcsoport, amely nem ismeri azt a szót, hogy köszönöm. A magyar emberekről nincs szó ebben cikkben.

Mindenesetre a mai nap, az ünnepélyes Te Deum, azután minden szentmise arra biztat bennünket, hogy „méltó és igazságos, illő és üdvös”, hogy mindig és mindenütt, de főleg egy jól sikerült vizsga, egy jól sikerült félév, vagy tanulmányaink befejezésekor mi is kimondjunk, hogy KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY SEGÍTETTÉL, ÉS SIKERÜLT BEFEJEZNEM AZT, AMIT ELKEZDTEM.

5) Kedves kispapok!

Elérkeztünk a 2017/2018. tanév végére, néhány perc múlva a kápolnában adunk hálát Isten minden kegyelméért.

De mielőtt bezárjuk a tanévet, feladatom az is, hogy a VI. éves testvéreinket elbúcsúztassam és átadjam nekik a diplomát.

Kedves presbiterándusok!

Életetek egy jelentős szakaszát töltöttétek az Egri Szemináriumban. Most véget érnek az egri gondtalan, szemináriumi évek. Új életszakasz és egy új életforma kezdődik az életetekben. Amikor elbúcsúzunk, tőletek azt kérjük, hogy őrizzétek meg szívetekben az itt eltöltött évek emlékét, és ne feledjétek soha az egri szeminárium sajátos hangulatát.

Nyilvánvaló, talán mondanom se kellene, hogy az igazi diploma, amely a papi szolgálatra küld és képesít, a szentelési kegyelem lesz, amit az imádság és kézrátétel által elnyertek.

Elbocsátó szép üzenetként mivel hárman vagytok, 3 gondolatot szeretnék röviden szóvá tenni. Nem a magam gondolatait, hanem Ferenc pápa, Basil Hume angol bíboros és Reményik Sándor gondolatait:

Tudjuk, hogy Ferenc pápa gyakran beszél a papságról,a papi élet jellegzetes hibáiról, és gyakran mondogatja a papoknak, hogy

Legyetek igazi lelkipásztorok, és ne csak tisztségviselők;

Lelkipásztorok, akik Jézushoz hasonlóan a jó pásztor lelkületével járnak az emberek között;

A Szentatya ismételten beszél a „juhszagú” pásztorokról, vagyis arra figyelmeztet bennünket, hogy igyekezzünk az emberek között élni, velük személyes kapcsolatot kialakítani, és keressük meg az elveszett bárányokat is.

És mint atyák, mint lelki atyák igyekezzetek Isten atyai jóságát képviselni ebben az apa, és atyai jóság nélküli világban.

Hume bíboros szavaihoz igazodva, sohase feledkezzetek meg a papi életben a következő szempontokról sem:

A pap egy átlagos ember, akit rendkívüli szolgálatra hívtak

A papság nem karrier

A papság nem egy kényelmes életre szóló életbiztosítás

A papság nem előnyök megszerzése, hanem szolgálat

A papság annyit jelent, hogy életünk minden napján belépünk a Szentek szentjébe imádni és dicsőíteni Istent, imádkozni és könyörögni az Egyház nevében az Egyház tagjaiért.

A papság annyi, mint egy életet eltölteni mások lábának megmosásával, napról napra hordozni a hívek gondjait, segíteni őket bajaikban, szenvedni a szenvedőkkel, együtt örülni az örvendezőkkel.

Mindezt költői módon foglalja össze Reményik Sándor az AKAROM c. versében:

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad más, ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme”

Ezekkel a gondolatokkal, imádságos szeretettel azt kívánjuk nektek, hogy boldog és jó papok legyetek

AZ 2017/ 2018. TANÉVET ÜNNEPÉLYESEN EZENNEL BEZÁROM.

KELLEMES NYARAT, JÓ PIHENÉST KIVÁNOK!

VISZONTLÁTÁSRA 2018. SZEPTEMBER 8-án, Kisboldogasszony ünnepén.