DR. DOLHAI LAJOS REKTOR TANÉVNYITÓ BESZÉDE



1) A kápolnai közös imádság után, tanévnyitó kis ünnepségünk kezdetén egy szép latin jelszó jut az eszembe: „Orando et laborando”.

A debreceni református kollégium homlokzatán olvasható ez a szép, keresztény gondolat, ami nyilvánvalóan a bencések „ora et labora” jelszavának egy variációja. Nemcsak azért idézem ezt ebben az esztendőben, mert a reformáció kezdetének 500. évfordulójára emlékezünk, hanem azért is, mert az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet homlokzatára is ki lehetne írni ezt a figyelmeztetést. Úgy gondolom, hogy a két részből álló Veni Sancte is arra figyelmeztet bennünket, hogy ebben a most kezdődő új tanévben is imádsággal és a tanulás sajátos munkájával kell készülnünk a papi szolgálatra. Mindkettő egyformán fontos, sőt a kettő elválaszthatatlan egységben van a papságra készülő fiatalok életében.

Nyilvánvaló, hogy a Szemináriumban – még akkor is, ha egy államilag elismert felsőoktatási intézmény vagyunk – nemcsak tanulni kell, hanem imádkozni és elmélkedni is ahhoz, hogy jó papok legyenek. Nekünk is szól Szent Domonkos, illetve a domonkosok figyelmeztetése „contemplata aliis tradere”, ami azt hangsúlyozza, hogy csak az átelmélkedett hitigazságokat lehet és kell tovább adni az embereknek.

A mai napon hitből fakadó örömmel gondoljunk arra, hogy az új tanév új lehetőség arra, hogy többek és jobbak legyünk, hogy közelebb kerüljünk a jó Istenhez, jobban megismerjük magunkat, egymást, hogy testvéri közösségben előre haladjunk a papság felé vezető úton.

2) A bevezető gondolatok után tisztelettel és szeretettel köszöntöm az ünnepélyes tanévnyitó minden résztvevőjét; első helyen Katona István püspök atyát,Ficzek László helynök urat, azután a kedves vendégeket, a tanár atyákat, a teológus hallgatókat, és házunk alkalmazottait.

Külön kiemelten köszöntöm Dr Pajtókné Dr. Tari Ilona rektorhelyettes assszony, az Eszterházy Károly Egyetemről. Köszönjük, hogy megtisztel bennünket jelenlétével. Kevesen tudják, hogy nemcsak a jó együttműködés, hanem az Eszterházy Károly püspök személye is egybekapcsolja város két felsőoktatási intézményt, hiszen a Liceumot építtető utolsó egri püspöknek köszönheti az Egri Szeminárium a déli szárnyát és a mai végleges formáját.

Az új teológiai tanárt, Dr. Muszynski Mihály rektor atyát is köszöntöm, aki Krakomperger atya segítőjeként a fundamentális teológiát fogja tanítani levelezős hallgatóinknak.

A hallgatók sorában megkülönböztetett szeretettel köszöntöm az elsőéves hallgatókat, a 9 új kispapot Azt kívánjuk nekik, hogy legyenek mindig olyanok, mint a mai napon: vagyis őszinte lelkesedéssel és teljes elkötelezettséggel végezzék teológiai tanulmányaikat és a papságra való felkészülést.

Nyilvánvaló, hogy csak akkor érzik jól majd magukat ebben a több mint 300 éves intézményben, ha az imádságot és a tanulást is komolyan veszik, és főként akkor, ha a papi hivatással kapcsolatos alapvető kérdéseket tisztázzák magukban.

Ezzel kapcsolatban Szent Bernátnak, a ciszterci szerzetesrend második alapítójának szintén egy latin figyelmeztetése jut eszembe. Állítólag, ő ismételten az mondta a lelki válságba jutott szerzetes növendékeknek: „Amice, ad quid venisti”, ami magyarul azt jelenti: Barátom gondold át, mi végre jöttél ide. A kifejezés történetéről azt is illik tudnunk, hogy eredetileg így hangzik a mondás: „Bernarde, ad quid venisti”, mert Szent Bernát először önmagát kérdezte így, amikor a kolostorba lépett. De mindnyájunknak, akik itt vagyunk, újra meg újra fel kell tennünk ezt a kérdést, mert a Szeminárium életrendje, a sajátos teológiai tanulmányok csak azok számára érthetők és elfogadhatók, akik valóban papok akarnak lenni. Hit nélkül, hivatástudat nélkül nehéz, és értelmetlen az olyan életforma, amelyben a papság készülő fiatalok élnek.

A római amerikai szeminárium újságjában pedig azt olvastam, hogy angol nyelvterületen azt szokták mondani, hogy ha 5 W (five dablju)-val kezdődő kérdésre tudjuk a választ, akkor minden rendben van az életünkben:

Who           What          Where        Why                    When

Igen, kedves kispaptestvérek, elsőévesek és felsőbb évesek!

A tanév egyetlen napján se feledkezzünk meg arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk, hol vagyunk, és miért választottuk a papi hivatást!!!

Távollétükben is szeretettel gondolunk a VI. éves diakónusokra, akik számára a tanév korábban kezdődött, hiszen ők már szeptember elején megkezdték lelkipásztori gyakorlatukat.

         A mai napon 154 hallgatóval kezdjük meg az új tanévet.    A 39 kispap mellett 11 fiatal nappali tagozaton készül a hittanári pályára. 60 levelezős hallgatónk lesz az osztatlan hittanári szakon, 18-an mesterfokozatú hittanári diploma megszerzésért tanulnak, és az idei tanévben 26 pedagógus 200 órás, 60 kredites szakirányú továbbképzésben tanul nálunk, hogy alkalmassá váljon hitoktatói tevékenység végzésére.

3) Több évtizedes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy minden szemináriumi évnek van valami ismertető jegye. Úgy gondolom, hogy az idei tanév legfőbb jellegzetessége az, hogy a helyi egyházzal közösségben megkezdjük a 2020-as budapesti eucharisztikus kongresszusra való lelki előkészületet.

A vasárnapi szentmiséken a kongresszus sikeréért végzett imádság is erre emlékeztet bennünket.

Remélhetőleg, ez a sajátosság meghatározza a lelki életünket, munkánkat, hiszen intézményünk első és legfontosabb célja, hogy a magyar katolikus egyház szolgálatára nevelje a szeminaristákat.

A lelki felkészülés mindegyik évének van valami sajátos tematikája. Az első év az Eucharisztiával való személyes viszonyt kívánja elősegíteni. Ennek az évnek a jelmondata: „Az Eucharisztia, mint egyéni keresztény élet forrása”. A második év a közösség felé nyit: „Az Eucharisztia,, az Egyház forrása”, a harmadik év pedig a misszióra helyezi a hangsúlyt: „Az Eucharisztia forrás a világ számára”.

Mindnyájan tudjuk, hogy az Eucharisztia és papság elválaszthatatlanul egybekapcsolódik. Azt szoktuk mondani, hogy az Eucharisztia az egyházi rend szentségének legfőbb indoka, a papság ugyanis az Eucharisztia alapításának pillanatában és vele együtt született. Ezért a pap és a kispap életében különös is fontos az eucharisztikus lelkiség. Nemcsak a kongresszus, hanem az előkészületi évek is erre akarnak ránevelni bennünket.

Tanévnyitó beszédemben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelszaváról szeretnék beszélni, annak az eredetét és tartalmát szeretném röviden kifejteni. A kongresszus jelszava: „Minden forrásom belőled fakad”, a 87. 7. verse.

A zsoltáros hitből fakadó örömmel énekli, hogy mindenek forrása az Isten. Az a forrás, amely soha ki nem apad, ami élő és éltet. A szamariai asszony történetéből (Jn 4,7-26) tudjuk, hogy Jézus Krisztusban „az örök életre szökellő vízforrás” (Jn 4,14) megjelent közöttünk. Jézus ma is hív mindenkit: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szavai szerint, élő víz folyói fakadnak” (Jn 7,38).

Csodálatos az a forrás is, amit keresztségnek mondunk: az új élet, a kegyelmi élet forrása, hiszen az újjászületés és megújulás fürdője (vö. Tit 3,5). „Azután a szent Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, valamint minden más egyházi szolgálat és az apostolkodás is” (PO 5). Az Eucharisztia pedig az élet kenyere, az istengyermeki élet növekedését szolgáló táplálék. Az égből alászállott élő kenyér. Jézus, a világ életéért áldozatul adott feltámadt testét adja nekünk eledelül (vö. Jn 6,51): így ő mibennünk marad, mi pedig őbenne (vö. Jn 6,56). Megígéri, hogy „aki engem eszik, élni fog általam” (Jn 6,57). Testét és vérét, vagyis önmagát adja valóságos ételnek, italnak, hogy azt magunkhoz véve örökké éljünk.

A „liturgia csúcs és forrás” – szinte már teológiai közhelyszerűen ismételjük a II. Vatikáni zsinat liturgiáról szóló konstitúciójának megállapítását, amely fontos alapelv lett a zsinat utáni liturgikus teológiában és szentségtanban.

Ismételten találkozunk vele a zsinati dokumentumokban, 10 helyen is, a papságról szóló dokumentumban kétszer is (SC 10, LG 11, ChD 30, AG 9, 39; ÚR 15, PO 5, 14; AA 3, GS 38.), de az első és legfontosabb a Sacrosanctum Concilium 10. pontja, amely kijelenti, hogy „a liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből minden ereje fakad” (SC 10).

A Lumen Gentium 11. pontja, amely a szentségek ekkleziológiai vonatkozásait tárgyalja, a szentmise áldozat jellegére utalva ugyanezt hangsúlyozza: „Amikor a hívők részt vesznek a szentmiseáldozatban, amely az egész keresztény élet forrása és csúcspontja, az isteni Bárányt és vele együtt önmagukat ajánlják fel Istennek”. Itt az Eucharisztia már úgy jelenik meg mint az egész keresztény élet forrása, amely növeli bennünk a szentté tevő kegyelmet és képessé tesz bennünket arra, hogy egyesülve a keresztáldozattal önmagunkat és áldozatunkat hozzá kapcsoljuk Krisztus megváltó áldozatához.

A papi szolgálatról szóló zsinati dokumentum az Eucharisztia primátusát és  központi szerepét  hangsúlyozza: „A szent Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, valamint minden más egyházi szolgálat és az apostolkodás is,hiszen az Eucharisztia vételére készítik elő fokozatosan a  katekumeneket, a megkeresztelt és megbérmált hívők pedig általa épülnek be teljesen Krisztus testébe” (PO 5).

A „missziós munka az igehirdetés és a szentségek által – melyeknek központja és csúcsa az eucharisztia – jelenvalóvá teszi Krisztust, az üdvösség szerzőjét”(AG 9, vö. még AG 39). Ezért kéri a zsinat „hogy az eucharisztikus áldozat bemutatása a keresztény közösség egész életének igazi középpontja legyen” (ChD, 30).

A papoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy „az Eucharisztia minden evangéliumi szolgálat forrása és csúcsa (PO 5), mert „egyetlen keresztény közösség sem fog kiépülni, ha csak nem teszi meg alapjának és szegletkövének a szent Eucharisztia ünneplését” (PO 6). „A lelkipásztori szeretetnek pedig az eucharisztikus áldozat a legfőbb forrása, és épp ezért az egész papi élet középpontja és tápláló gyökere” (PO 14).

Az Eucharisztia keresztény életünk és küldetésünk forrása. Olyan tiszta forrás, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádás formájában.

Ez a téma napjainkban különösen is aktuális. Olyan világban élünk, ahol sok minden elbizonytalaníthat katolikus hitünkben, ahol a keresztény hit és a konkrét élet kapcsolata sokszor marginális. Ebben a sajátos vallási és kulturális légkörben még fontosabb megvilágítanunk, az Eucharisztia hogyan a keresztény élet alakítója, és így hogyan az evangelizáció forrása. E téma választása arra is módot ad, hogy újra megvilágítsuk, az Eucharisztia hogyan forrása a különböző keresztény életállapotok és küldetések megélésének: a papi, szerzetesi, családi hivatásban élő, a közjó és az egység előmozdításában, valamint a szegények megsegítésében elkötelezett keresztényeknek.

4) Hagyományainknak megfelelően most következik az ELSŐÉVESEK FOGADALOMTÉTELE

Kérem az elsőéveseket, hogy lépjenek a közösség színe elé, és tegyenek fogadalmat. Kérem, mondják utánam a fogadalom szövegét””

5) A fogadalom tétel után ÖRÖMMEL HIRDETEM KI, hogy a 2017/18-ES  TANÉVRE CZÓKOLY SÁNDOR diakónus, VI. Éves hallgatónk NYERTE EL A NEMZETI FELSŐOKTATÁSI ÖSZTÖNDÍJAT.        

Ezt az ösztöndíjat mindig a legkiválóbb teljesítményt elért  diakónus kispap kapja egy tanéven át, amit a Tanári Kar előterjesztése alapján az Emberi Erőforások Minisztériuma állapít meg.

6) Szeretném még azt is kihirdetni, hogy A MÜNSTERI Egyházmegyébe bejegyzett Seppelersche Stiftungnak köszönhetően ebben a tanévben is 10 kispap BENEFACTOR ösztöndíjban részesül.

Az ösztöndíj összege: havi 20.000 forint.

Az elöljáró atyák javaslata alapján a következők: Nagy Ferenc, Barta Márton, Bíró István, Hágen Tamás,         Kerekes Gábor,   Szabó Gábor, Lestál Balázs, Herbst Ádám, Resch András, Resch Tamás

7) Még egy ideillő fontos bejelentés:

Az Egri Hittudományi Főiskola TANÁRA KARA a közelmúltban elhunyt Árpád atya emlékére „Veres Árpád KIVÁLÓSÁGI ÖSZTÖNDÍJAT ALAPÍTOTT.

Megpályázhatja minden 2,3, 4, és 5 éves kispap, akinek a tanulmányi átlaga a 2. félév végén 4,5 felett van.

Az ösztöndíj összege: 200.000 ft/tanév.

Elnyerhető ösztöndíjak száma tanévenként 1

A döntésnél figyelembe vesszük a pályázók hivatásbeli elkötelezettségét, a szemináriumi közösségért végzett munkáját és az intézményen kívüli egyéb tevékenységét.

A pályázók a Rektori Hivatalnak címzett motivációs levélben nyújthatják be pályázatukat.

Beadási határidő: október 15

Döntés: a novemberi tanári konferencián

Az ösztöndíj átadása: december 8.

Az Egri Hittudományi Főiskola 313. tanévet ezennel megnyitottnak nyilvánítom, tanévnyitó ünnepségünket pedig bezárom.