GAUDETE

XXV. évfolyam 1. szám (2011. december)

Egy, illetve három szál gyertya (Gaudete!)

Pannonhalmi diákként találkoztam a gimnázium faliújságán egy megkapó (kínai) idézettel: „Ne panaszkodj, hogy sötét van, inkább gyújts meg egy szál gyertyát.” Ez idő tájt tapasztaltam meg egy zuglelkigyakorlaton (1982) a Szentlélek mélyebb jelenlétét, lángolását az életemben. Ő ösztönzött arra, hogy fényét és örömét próbáljam minél szélesebb körben megosztani a környezetemmel. Ez lelkesített a középiskola után a hadseregben is, majd leszerelve a szeminárium falai között. Kétségtelen, hogy legmaradandóbb gyümölcse ennek a Gaudete lett. Speciális helyzetben voltunk néhányan, akik az első év után bevonulva egy évre rá visszakerültünk a laktanyából. Mivel több tantárgyat ismételtünk volna, számunkra külön órákat tartottak fele óraszámban. A hét lyukas óra lehetőséget adott a kreativitásra is.

A Központi Szemináriumnak ekkor már volt kispap újsága Új Centralista néven (Csáki Tibor, Kránitz Mihály, később pl. Nobilis Márió fémjelezte). A máter fennállásának 340 éves jubileumi ünnepségére meghívást kaptak a vidéki szemináriumok képviselői is. Ez 1987 Gaudete (advent 3.) vasárnapját megelőző szombaton volt. Az Új Centralista stábjának és olvasóinak meglepetés ajándéknak volt szánva az első vidéki szemináriumi lap. De meglepetés volt a mi elöljáróink, tanáraink és azon társaink számára is, akik nem tudtak még róla.

Kartal Ernő rektor atyától kértem rá engedélyt, akinek az ÁEH hozzájárulására volt szüksége. Beköszöntő cikket is kaptam tőle, az akkori „MEI” elnök, Suhajda Zoltán mellett. Az újság nevét persze nemcsak az időzítés adta, hanem a jelentés is. Az örvendezés a kereszténynek nem luxus, hanem feladat, küldetés.  ... 

A teljes cikk az újságban olvasható. 

Kormos Miklós

a Gaudete első főszerkesztője

Beöltözés 2011

Az egyházi év november 20-án véget ért, és mi szeretettel köszöntöttük Krisztust, a mindenség Királyát. Számunkra, kispapok számára különösen fontos volt ez a nap, hiszen ekkor került sor a harmad- és negyedéves testvérek avatására, valamint az ötödévesek admissziójára.

Mi, másodévesek pedig november 19-én este a szeminárium kápolnájában magunkra öltöttük a szent ruhát, a reverendát.

A szemináriumi hagyományokhoz híven egyhetes lelkigyakorlat-tal készültünk erre a nagy eseményre. A lelkigyakorlat vezetője Blanckenstein Miklós atya, az esztergomi szeminárium rektora volt.

A készületet november 13-án este Veni Sancte-val kezdtük a szeminárium kápolnájában, majd az ezt követő napok teljes csendben teltek számunkra. A délelőtti órákban Blanckenstein atya punktáit hallgattuk, majd saját magunk elmélkedtünk az ott hallott témákról. Délben mindennap közös szentmisén vettünk részt, majd délután újabb elmélkedések és közös imák következtek.

Blanckenstein atya elődadásaiban sorra vettünk olyan témákat, melyek kispapi készületünkben, s majdani papi szolgálatunkban is alapvetőek és meghatározóak. Közösen elmélkedtünk Istenről, mint teremtőről, a vele való szövetségről, a bűn és a kísértés kérdéseiről, Jézus életéről, az imaélet fontosságáról, az életünket közvetlenül érintő kérdésekről, mint engedelmesség, cölibátus, egyszerűség, szegénység.

Az előadások közötti szünetekben megkereshettük az atyát kérdé-seinkkel, így személyes beszélgetésekre is volt lehetőség.

Igazi lelki feltöltődést jelentett ez a hét számomra. Sok értékes ....

A teljes cikk az újságban olvasható. 

Kapcsolódó képek:

Lelkigyakorlat

Beöltözés

Avatások a bazilikában

Bakos Tamás, II. évfolyam

Egri Főegyházmegye

Boldog papok

Kedves Berci atya! Több mint harminc év telt el azóta, hogy először átlépted a szeminárium kapuját. A faluból, ahonnan származol, számos papi hivatás volt. Mesélj, kérlek arról, téged hogy hívott meg az Úr, mik voltak azok a jelek, amiből érezted, ez a hivatásod!

Köszönöm a megkeresést! Megtisztelő számomra, hogy nyilat-kozhatok a Gaudete újságban.

Kezdeném azzal, hogy ...

Részletesebb indormáció Berci atyáról  

A teljes cikk az újságban olvasható. 

Koncz Márton, IV. évfolyam

Egri Főegyházmegye

December 6-án Szent Miklós példáját állítja elénk az egyház. Sajnos ma az figyelhető meg, hogy nagyon elvilágiasodtak a szent püspökhöz kötődő szokások. Egyre inkább elszakadt a szenttől, a tömegkultúra része lett és elüzletiesedett. Szent Miklósból Télapót és Mikulást csináltak.

Nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk lenne, hogy visszaadjuk Szent Miklósnak az igazi méltóságát.

Szent Miklós püspök a IV. században élt Kis-Ázsiában. A Nicolaus név a nicos, azaz „győzelem”, és a laos, azaz „nép” szóból ered. Neve tehát annyi, mint a nép győzelme. Milós, Petera városának polgára volt, gazdag és szent életű szülőktől származott. Szülei halála után azt kereste, hogyan tudná hatalmas vagyonát Isten dicsőségére fordítani.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, 325-ben részt vett a niceai zsinaton...

A teljes cikk az újságban olvasható. 

Olasz Lajos, IV. évfolyam

Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye

Humorzsák

Egy várandós asszonytól kérdezi az orvosa:
- Az apa bent lesz-e a szülésen?
- Nem, - feleli a nő - a férjem biztos, hogy nem egyezne bele.

- Mit csinált az autószerelő, amikor elment a pszichológushoz?
- ???
- Befeküdt a kanapé alá.

Egy fiatalasszony mutatja az új nyakláncát a barátnőjének, amin egy kinyitható szív medál lóg.
- Hű, de szép! - csodálja a barátnő. - És tartasz benne valami emléket?
- Igen, a férjem hajszálát.
- De hiszen a férjed még él!
- Igen, de a haja már csak emlék.

A mai nap egy szomorú nap az életemben. Ma 5 éve, hogy elveszítettem a feleségemet.
Sose felejtem el azt a pókerpartit.

- Mi a különbség a szomjúság és egy égő gyertya között?
- ???
- Semmi. Egy pohár víz mindkettőt eloltja.

...

A többi vicc az újságban olvasható. 

Reznek Ádám, V. évfolyam

Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye

A „tegnap” és a „holnap”

Bizonyára többen emlékeznek rá, milyen is volt 30-40 évvel ezelőtt az élet Magyarországon. Akkoriban egy egyszerű falusi családban mindenkinek megvolt a maga szerepe: amikor a szülők kimentek a földre dolgozni, a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre. A nevelés nagy része rájuk hárult, ők pedig egy évtizedek óta továbbadódó erkölcsi nevelést adtak unokáiknak, amit maguk is a nagyszüleiktől kaptak. Természetesen, amikor a szülők hazajöttek a földekről, ők is a gyerekekkel foglalkoztak, tanították őket és együtt játszottak. A faluban télen összejártak az emberek a fonóba, kukoricafosztásra, hagyományőrző körbe. Ezek tartották össze a közösséget, és persze a szentmisék, amin szinte minden falubeli részt vett.

Miért is volt ez jó? Élő kapcsolat volt a generációk között,...

A teljes cikk az újságban olvasható. 

Szabó Mihály, V. évfolyam

Váci Egyházmegye

Vers

Felelet a 40. zsoltárra

Itt e sötétben,

Remélve.

Galamb száll le

A tisztaság szívébe.

Látjátok?

Ott van!

Meghozta a fényt e sötét honba.

Szeretetéért

Ünnepeljük-e napot.

Lám az emberiség reményt kapott.

E fény töltse be szívünket.

Tüstént gyertek! Hisz

Itt van,

Kit kerestetek.

Héri Attila, III. évfolyam

Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye

Kellemes olvasást kívánunk!

Minden egyes újsághoz ajándék naptár is jár, amely Így néz ki:

A weblappal kapcsolatos észrevételeit ossza meg velünk ahhoz, hogy minnél jobb legyen!

Webfejlesztő: Wershler Sándor